A díszfüvek kertünk egzotikumai. Csak jól kell megválasztani őket. Sokszor a természet közeliség igazi megtestesítői. Sokszor olyanok, mintha véletlenül jelennének meg a háttérben, mint a zebrafű vagy az ezüstfű. Mások a gondosan nyírt gyepen guggolnak, mint a gömb formájú deres csenkesz, vagy egyenes derékkal lengedeznek a szélben, mint a nádtippan vagy a pampafű.
A télálló füvek kora tavasszal már pompáznak, és télen fél-örökzöldként díszítenek. Ők a nyári szárazságra levélbarnulással reagálnak, mintegy álomba vonulva várják, hogy a számukra kedvező hűvös időjárás felélessze őket. Ezeket gyakrabban öntözzük, és gyakori tőosztással tartjuk őket jó formában. Ilyenek a zabfű Helictotrichon, sédbúza Deschampsia, nyúlfarkfű Sesleria.
Télálló és melegkedvelő díszfüvek
A melegkedvelők nyáron vannak elemükben. Éppen a téli időszakban barnulnak, száradnak, ezért nyárra meg kell őket újítani, elszáradt régi leveleiket tavasszal visszavágva. Ide tartozik a különösfű Chasmanthium, japánfű Miscanthus, cukornád 
Erianthus, tollborzfű Pennisetum, köles Panicum, zsinegfű Spartina.
Tollborzfű (Pennisetum alopecuroides)
Kelet-Ázsiában, Ausztráliában üde réteken él ez a sokáig díszlő, télig megmaradó attraktív terméses virágzatai miatt sokáig díszítő díszfű. Ősszel szalmasárgára színeződik. Üvegmosó keféhez hasonlító, világos- vagy vörösesbarna végálló buga virágzata augusztus-szeptemberben nyílik.
Legjobban a nedves tápdús helyeken fejlődik, de minden talajon megél. Fagyérzékeny.
Egyesével vagy csoportban évelőágyakba való.
A ‘Hameln’ fajta igazi túlélőbajnok. Az alapfajjal ellentétben teljesen télálló. Kb. három évre van szüksége ahhoz, hogy elérje a teljes méretét.
Nálunk edénybe való a Pennisetum satecum ‘Rubrum’ fajta élénk vöröses árnyalata miatt kedvelt, nem télálló.
Gyöktörzset fejlesztő díszfűvek
Sokuk rizómát, gyöktörzset fejleszt. Ezek később veszélyeztethetik kertünk megtervezett szépségét, tehát olyan helyet válasszunk nekik, ahol nyugodtan terjeszkedhetnek. Ezek közé tartozik nedvességkedvelő hajperje Leymus, a zsinegfű Spartina, a pántlikafű Phalaris Arundinacea. Ugyanakkor a kompakt, lassú növekedésű füvek mindig jól variálhatók más évelőkkel, pompás szegélynövények, szoliterek.
Őszi díszek
Az őszi ker
tet színben gazdaggá varázsolják aranysárga, szürke, rézvörös, arna leveleikkel. Az aranysárga kékperje Molinia vagy a piros vesszõs köles Panicum virgatum, alangfű Imperata cylindrica minden őszi kert ékessége.
A fûfélék nyári bimbóiból csak ősszel fejlődnek ki a virágok. Nemcsak a kertben mutatósak, hanem a vázában is. Áttelelésüket segíthetjük, ha gallyal, fenyõággal takarjuk őket, a magasak szárát pedig kössük össze, hogy a hó súlya alatt ne hajoljanak meg. Az egynyári fajták, mint a képen látható tollkalász Lagurus ovatus, sörényes árpa Hordeum jubatum, rövid életűek, és ősszel a nyári virágokkal együtt elhalnak.
Pampafű vagy ezüstfű Cortaderia
Talán a legdekoratívabb díszfüvünk. Idősebb korában akár a 3-4 méteres magasságot is eléri. E Dél-Amerikából származó növény mélyrétegű, laza tápdús talajt igényel. Hosszú, keskeny, barázdált levelei közül kiemelkedő hatalmas bugája adja fő díszét. Szeptembertől decemberig nyíló virágzata ezüstös szőrökkel tollszerűen pelyhes. -20 Celsius fokig télálló, de a fiatal növényeket takarni kell. Csak tavasszal vágjuk vissza! Ne ültessük olyan helyre, ahol a talajban a víz alul összegyűlhet. Ilyen helyen télen kifagyhat. Ültetéskor érdemes a gödör aljára kavicsréteget tenni a vízelvezetés miatt.
A növény szépséget megtartja, ha leveleit október végén, november elején összekötjük, különben a közéjük beeső, a megrekedő hó (hólé), vagy jég beindítja a rothadást. Általános gond, hogy sokan nem tudják mekkora lesz a növényük, ezért túl közel ültetik egymáshoz őket, majd nem merik szétszedni őket. A téli pihenés után, a visszametszést követően, a napsütés hatására a növény újra növekedésnek tud indulni.
Muhly fű Muhlenbergia
A Muhlenbergia capillaris a szavannák, lápszélek növénye. Egész Észak-Amerikában elterjedt. Tőálló, szálas levelei egy méteresre nőnek. Fél méter hosszú, bugában álló, mutatós, lilás-rózsaszín virágfelhői majd érő magvai egzotikus megjelenést kölcsönöznek neki. A virágok nyárutón jelennek meg, és 6-8 hétig díszítenek. Magról vagy tőosztással szaporítható. Napfényre való, de a könnyű árnyékot is elviseli. Meszes
, sós talajokon, savanyú talajokon is megél. Öntözést nem igényel, de megfelelő vízellátás mellett szebben fejlődik. Tél közeledtével a levélzet és a virágzat is kifakul, majd visszafagy. Évelőkertek szegélynövénye. Rossz minőségű talajokon kiváló talajtakaró.
A Muhlenbergia dumosa örökzöld fűféle Észak-Amerika délnyugati részéből. Dézsába is ajánlott. Bambuszhoz hasonlít szalmaszára és hajladozó, keskeny levélzete, amely fátyolszerű benyomást kelt. Enyhén bókoló szárú, rizómáiról csomókban fejlődik. Virágzata a többi fajhoz képest jelentéktelen. Friss, fiatal leveleiből gyomorégés elleni gyógytea készül.
A napos, meleg helyeket szereti, dézsában olykor kissé ápolatlannak tűnhet. A szárazságot jól tűri. Tavasszal vágjuk vissza.