A kecskerágók nem csak a hazai erdők gyakori cserjéi, hanem urbánus parkok gyakori, télen is zöldellő díszei. Ültessük bátran kertünkbe is.
Theophrasztosz, a botanika atyja, Euonymus néven egy fát említ, amely Lesbos szigetén az Orcynius hegyen található, s olyan mérgező, hogy a marhát, kivált a kecskét, már akkor is megöli, ha gyümölcsét vagy levelét ezek az állatok megízlelik. Vagyis a kecskerágó nem tekinthető a kecskék kedvenc csemegéjének, noha a neve ezt sugallja. Társneve a papsapka, amely a magköpeny formáján utal. Ennek alakja ugyanis a katolikus lelkészek barett nevű fejfedőjére emlékeztet.
A trópusi elterjedésű kecskerágófélék családját, amely mintegy 850 fajt számlál, nálunk egyetlen őshonos nemzetség, a kecskerágó (Euonymus) képviseli. Fajainak virágai nem feltűnőek. A bögre vagy vánkos alakú nektárképző mézfejtők peremén helyezkednek el a gyakran ülő helyzetű porzók. Termése 10-12 mm átmérőjű, éretten gyakran piros, négyélű tok. Magjukat húsos, élénk színű magköpeny borítja. A magvak mérgezőek, szívglikozidokat és alkaloidokat tartalmaznak. A nálunk őshonos csíkos kecskerágó (E. europaeus) hajtásain hosszában négy paraléc fut végig. Toktermésük négyszögletű. A szintén őshonos bibircses kecskerágó (
E. verrucosus) hajtásait sűrűn borítják fekete bibircsek.
Általában elmondhatjuk a kecskerágókról, hogy gyengébb talajon is megélnek, a talaj kémhatására sem érzékenyek, ezért igazi várostűrő növények. Félörökzöldek vagy örökzöldek, jellemzően keskeny levelűek. Számos tarka levelű, fehér-zöld illetve sárga-zöld díszváltozata ismert. Téli díszítőértékük miatt is kedveltek. A kert árnyékos részébe valók. A tarka levelű kúszó kecskerágók inkább víz- és páraigényesek. Kúszónövényként remek talajtakarók, de jól mutatnak edényben és támfalon is. Megjelenésükben a borostyánra emlékeztetnek.
Repkény vagy kúszó kecskerágó Euonymus fortunei
Az ázsiai eredetű Euonymus fortunei repkény vagy kúszó kecskerágó fajok zöme díszkerti futónövények, de vannak köztük félcserjék és cserjék is.
‘Emerald Gaiety’
Az ‘Emerald Gaiety’ kiváló gyeppótló. Fehér szélű, fényes levelei miatt közkedvelt. Könnyen legyökeresedik, gyorsan terjed. Ugyanakkor metszéssel kordában tartható, és kedves, felfelé törekvő bokrocskává nevelhető. Szinte minden fényviszonyon szépen fejlődik.
‘Emerald’n Gold’
‘Emerald’n Gold’ Kezdetben felfelé törő, majd később oldalirányban terjedő 50-70 cm magas örökzöld cserje. Leveleinek széle aranysárga, ami télen pirosasra színeződik. Talajtakarónak és alacsony sövénynek alkalmas. Napra vagy félárnyékba ültessük. Edényben is mutatós.
‘Gold Prince’ 
A ‘Gold Prince’ alacsonynövekedésű, tömött, gömb alakú, aranysárga levélcsúccsal, az idősebb levelek bezöldülnek. Tűrőképes, jól bírja a száraz talajt, az árnyékot, a szélsőséges talajviszonyokat. Napon, de árnyékban is fejlődik. Kiváló talajtakaró, de jól tartható edényben és futónövényként is. Sziklakertben is szépen díszít.
‘Coloratus’
A ‘Coloratus’ szintén jellegzetes futónövény. A zöld levélszín ősszel bordóra vált. Mihelyt függőleges felületet talál, felfut rá. Esetenként gyepgyomosító. Lejtőre ültetve hatékonyan gátolja az eróziót.
Ültetés előtt válasszunk számukra világos helyet. Ültető gödrük akkora legyen, mint a gyökérlabda kétszerese. A mélysége ugyanolyan legyen, mint a konténerben volt. A gödör aljára terítsünk komposztot. Végül öntözzük be.