A boróka kedvelt fenyő helyettesítő. Viaszos levelei hamvas, telet idéző levélszínt adnak a növénynek. Ha karácsonyfának nem is használjuk, ágaival sokszor díszítünk. Ugyanígy hálás koszorútakaró is, akár kegyeleti koszorúról, akár karácsonyi kopogtatóról van szó.
A közönséges boróka hazánkban is elterjedt, mutatós, igénytelen növény. Sok helyen található száraz vidékeinken és kertjeinkben is. Rendkívül alak gazdag, kertészeti fajtáit előszeretettel ültetik formális és tájképi kertekbe, parkokba.
Boróka nemzetség
A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó boróka (Juniperus) nemzetség mintegy 55 fajt számlál. A fajok egynegyede örvösen álló tűlevelű, a többi faj keresztben átellenes állású pikkelylevelű. A nemzetség latin neve arra utalhat, hogy egyes mérgező fajták abortív hatásúak. Más elméletek alapján a név kelta eredetű, szúrósat jelent, ami levelei alapján szintén hihető feltételezés.
Boróka botanikája
A közönséges borókák (Juniperus communis) közt előfordulnak fatermetűek, de gyakrabban cserjealakúak. A feltörekvő hajtások 
sokszor jellegzetes oszlopos alakot formáznak, de ismertek bokros és terülő fajok is. A borókák kétlakiak, a női egyedek inkább terülők, míg a porzósok inkább oszloposak. Háromélű hajtásaikon szórt állású örvökben hármasával fejlődnek a tűlevelek. Az előző évi hajtások hónaljában fejlődnek a 3-as örvökben álló porzólevelek, illetve az azévi hajtások hónaljában fejlődnek örvönként 3-asával a termőlevelek. A megporzást követő megtermékenyítés csak a második év tavaszán történik. A boróka lassú növekedésű. A borókák akár száz évig is élhetnek, de ismertek több száz éves példányok is.
Megporzás után a felső hármas pikkelylevél összenő, és az első évben zöld bogyó a második évben hamvas, kékesfekete tobozbogyóvá alakul, amelyben három kemény mag fejlődik. A termős egyedeken ezért mindkét fajta bogyó előfordul. A termést sok madárfaj kedveli és terjeszti. Borókabogyóból készült párlat a borovicska. A bogyót szárítva és frissen is használják fűszerként.
Boróka elterjedése
A legnagyobb területen elterjedt nyitvatermő (Észak-Amerika, Európa, Észak-Ázsia, Észak-Afrika). A sarkvidékektől a sivatagokig, a tengerparttól egészen 2-3 ezer méter magasságig elterjedt. Magyarországon a Tiszántúl kivételével mindenütt előfordul. A szikes, vízállásos területeket kerüli. Általában elmondhatjuk, hogy azokon a helyeken fordulnak elő, ahol a szélsőséges viszonyok miatt a többi fás növény kiszorult. Az ún. ősborókások az erősen legeltetett területeken telepedtek meg.
Igen változékony faj, hat alfaja közül kettő Japánban (ssp. rigida, ssp. nipponica) egy pedig Észak-Amerikában (ssp. depressa) fordul elő. Az Ibériai félszigeten él a ssp. hemisphaerica. A ssp. alpina a magas hegyek illetve a szubarktikus vidékek lakója. A borókának sok kultúrváltozata ismert, oszlopos, terülő, sárgatűjű és kékes tűjű fajták.
Boróka környezeti igényei
Tűrőképes faj. A faj vagy az aszály nem károsítja. Szárazságtűrő. Ártéri területek kivételével talajban nem válogat. Leromlott, köves, sivár, kötött talajon, meszes és savanyú homokon is megél. A szikeseket kerüli. Erős gyökérzetével csökkenti a talajeróziót és a szél okozta talaj elhordást (defláció). Jó várostűrő, ezért parkok, temetők, utcák fásítására is használják világszerte.
Boróka betegségei
Phomopsis juniperivora kártétele
Tűleveleinek, hajtásainak fő pusztítói a gombák. Egyesek csak a borókát károsítják, mások egyéb ciprus
és fenyőféléken is előfordulnak. Pl. kerekded, sárga foltok jelennek meg a tűleveleken/Tömlősgomba (Szaporítószervük a tömlő, mely a termőtesten vagy termőtestben jön létre) – Didymascella tetraspora/, főleg a Juniperus virginianát, de más fajokat is támad a hajtáspusztulást okozó borókavész /konídiumos gomba (konídium=a gombák ivartalan szaporító sejtjei) – Phomopsis juniperivora/. A hajtásokat támadják a rozsdagombák is. A gombák tő- és gyökérbetegségeket is okoznak.
Boróka kertészeti alkalmazása
A barokk kertekben a parterrék kialakításában alkalmazták. A parterre mértani alaprajzú, gyeppel borított felület, amely sövénnyel, vagy kavicsos utakkal határolt. A boróka az angol tájképi kertekben is kedvelt. Tudnunk kell, hogy a kertészeti fajták érzékenysége, ellenálló képessége különböző. Sokuk öntözést is igényel.
Divatosak a kevésbé szárazságtűrő zöld színű változatok, valamint a sárga-tarka változatok, amelyek együtt színes csoportot alkothatnak. A tarka színűek érzékenyebbek, mind a téli, mind a nyári naptól perzselődhetnek.
Javasolt társítás: háttérbe a magasabb termetű, hamvasabb példányok, elé a zöld és tarka változatok.
Javaslat az elhelyezésre: Télen-nyáron kiváló faltakaró.
Oszlopos boróka
Egy fő hajtása révén oszlopos forma alakul ki. Ha a hó az ágai közé rakódik, könnyen letörik,ezért a havat lekell söpörni, illetve az ágakat össze kell kötni, hogy a hó ne ülhessen az ágak közé. Pajzstetű érzékeny, de manapság vannak ellenállóbb fajták is.
Elterülő boróka
Ha elterülését irányítani szeretnénk, akkor indítsuk el tavasszal úgy, hogy az indítással szembeni oldalon vágjuk vissza. A visszavágás ismételhető, a terjedés kb. augusztus közepéig alakítható.
Borókaválogatás ültetéshez
A földlabda mérete minimum 30-40 cm átmérőjű legyen. A földlabdát érdemes megtapogatni, hogy nem túl laza-e, illetve nincs-e benne törés. Arra is figyeljünk, hogy a zsákvászon ne legyen műszálas. Miután a növény 1-2 évig is képes “haldokolni”, ezért is fontos a jó választás, mert elültetés után már nem lehet kideríteni, hogy a rossz gondozás miatt ment tönkre a növény vagy nem volt megfelelő a kínálat.
Az edényes növények vásárlásakor az a jó, ha az edény drénnyílásain kibújnak az apróbb gyökerek. Ez ui. azt jelenti, hogy megfelelő mennyiségű gyökérzettel rendelkezik a növény. Ha az edényből a tövet kiemeljük, gyakran láthatjuk, a műtrágya réteget is, amelyet a gyökerek nem képesek hasznosítani, ha már túlnőtték az adott területet.
Boróka ültetés előtt
Ültetés előtt a külső gyökérállományt fel kell szaggatni, hogy a gyökerek szétterjedését segítsük. Különben előfordulhat, hogy a 
gyökerek körbe-körbe nőnek, és egy idő múlva a növény, megfelelő méretet elérve akár ki is fordulhat a talajból.
A begyökeresedést tovább segíti, ha jó nagy gödröt ásunk az ültetéshez. A visszahordott, szerves anyaggal dúsított föld elég porhanyós a gyökerek továbbterjedéséhez.
A növény nem árt egy napra egy vödör vízbe állítani. Amikor másnapra jól megszívta magát, akkor ültethetjük.
Addig ültethetünk, amíg a talaj ásható, nincs átfagyva. Ne feledkezzünk meg a téli öntözésről sem. Az első évben a talajtakarás véd a kifagyástól. A növény edényben is tartható.